A Szivarozás alapjai

Ebben a videóban mindent megtudhatsz a szivarozásról. 

A mennyország illata a fanatikusoknak - a pokol kénköves bűze a viszolygóknak... Egy azonban bizonyos: a szivarozás egyre nagyobb divat, s mint olyan, vannak szabályai. A szívásról... A szivart mindig ajkaink közé vegyük, ne a szánkba, és semmiképpen ne "harapjunk rá". A szivar fejét ne nedvesítsük át - maradjon teljesen száraz. Legfeljebb fél percenként szippantsunk egyet - ha gyakrabban teszünk forró lesz a rúd, s ezáltal az aroma keserűvé válhat. A szivarfüst az erjesztési eljárás miatt lúgos hatású, így nem ajánlott az "inhalálás", ám néhány másodpercig szánkban tarthatjuk, átengedhetjük orrgaratunkon, élvezhetjük finom ízét, illatát. A szivardohány nagyon erős - erősebb, mint a cigarettáé -, ezért nem tanácsos "mellre szívni". A dohányfüstöt azért se tartsuk túl hosszan a szánkban, mert előbb-utóbb arra kényszerülünk, hogy lenyeljük, ami könnyen a klasszikus szivarbetegséghez vezet: nemcsak a világ, de gyomrunk is forogni kezd... A szivarderékon lévő cimke Ez hatalmas vitakérdés a szivarvilágban, a vélemények meglehetősen eltérnek. Nem elismert szabály, de ajánlható, vegyük le még az elején (ne lássa senki, mennyi pénzt füstölünk el). Amennyiben erősen oda van ragasztva, fennáll a lehetősége, hogy levétele közben a fedőlevél megsérül, úgyhogy csak óvatosan! Néha pár perc szivarozás után a meleg miatt magától leválik. A felvágás Szükséges egy éles olló. A vágásnak tisztának és egyenesnek kell lennie, hogy elég füst jöhessen ki a nyíláson. A fedőlevélre ekkor is vigyázzunk! A Guillotine-vágó, illetve a körvágó a legjobb. A vágás átmérőjének kisebbnek kell lennie, mint amilyen a szivaré, hogy a fej gömbölyítését megőrizze. Így megakadályozhatjuk, hogy a fedőlevél a szivarozás alatt felválhasson. Nem ajánlott megszúrni a szivart, mert a keletkezett csatorna túlságos kátránylerakódást eredményez, csökkenti az élvezeti értéket. A V-vágást is csak jobb híján alkalmazzuk, mert úgy könnyen kirojtosodik a perem. Elő kell melegíteni a szivart? Régi bevett szokás, bár elavult: a 60-as évekig a fedőlevél megerősítéséhez ragasztóanyagot használtak. A melegítés lényege az volt, hogy először elpárologjon a ragasztóanyag aromája. A 60-as évek végétől viszont szag és íz nélküli ragasztókat használnak, vagy egyátalán nem alkalmaznak semmit - ezért a procedura szükségtelenné vált. Hogyan és mivel gyújtsuk meg? A megszállottak a cédrusfából készült "gyufára" esküsznek - de természetesen megteszi egy normál gyufa is (várjunk a gyújtásnál, míg a gyufa kénes feje valamelyest elhamvad.) A benzinöngyújtó vagy a viaszgyertya csökkenti az élvezeti értéket - inkább gázöngyújtót használjuk. Bármely lángot alkalmazzuk is, soha ne tartsuk bele a szivart! Forgassuk 1-2 centire a láng fölött, hogy egyenletesen átperzselődjön a vége, miközben finoman beleszippantunk. Meg lehet-e újra gyújtani? A tapasztalt szivarozónak is elalszik néha a kezében a rúd... Fontos, hogy mindjárt újra meggyújtsuk, mielőtt kihűlne. A hamut óvatosan ütögessük le, s kezdjük el a láng felett forgatni. Egy jól előkészített és minőségi szivar hosszúlevél-betéttel készül, így a hamu hosszúsága 2-3 cm is lehet, melyet óvatosan a hamutálba kell ejteni - soha ne ütögessük úgy le, mint egy cigarettát! Bármily nehezen válunk is meg kedvenc szivarunktól, nem szokás végigszívni (a negyedét hagyjuk meg). Elnyomni pedig..., nos, az felér egy becsületsértéssel! Ha valóban tiszteljük a természet e csodás ajándékát, hagyjuk méltósággal elhamvadni.

A pipázók és szivarozók gyakran hajlamosak azt állítani, hogy szenvedélyük nem káros, így állandósítva a tévhitet, hogy a pipa és a szivar biztonságosabb, mint a cigaretta. Valójában azonban ezek a dohánytermékek ugyanazokat az egészségügyi kockázatokat hordozzák, mint a cigaretta, sőt, időnként még veszélyesebbek is lehet. A szivar és a pipa csak megfjelenésükben különböznek a vékony papírba csomagolt dohányból készült cigarettától. A szivar dohánylevélbe csomagolt, és a cigarettával ellentétben általában nem tartalmaz füstszűrőt. A pipánál a dohány a szár végén helyezkedik el, és a pipa felszerelhető szűrővel. A pipa egy másik formája, a vízipipa, mely az ősi Perzsiából és Indiából származik, s használói illatosított, ízesített dohányt szívnak a vízen keresztül. A pipa és a szivar nem veszélytelenebb a cigarettánál A szivar- és pipahasználók gyakran azzal érvelnek, hogy nem veszélyeztetik az egészségüket, mivel naponta csak egyszer-kétszer gyújtanak rá, és nem tüdőzik le a füstöt. Emellett szerintük a szivarozás és a pipázás nem okoz függőséget. Ugyanakkor kutatások szerint a szivarozás és pipázás ugyanolyan veszélyes, mint a cigarettázás, sőt, talán még veszélyesebb is. Egyetlen nagy szivar dohánytartalma ugyanis annyi, mint egy teljes doboz cigarettáé, emellett a nikotintartalma 100-200mg között változik, míg egy átlagos cigaretta csak 8mg-ot tartalmaz. Ez a túlzott nikotinmennyiség az oka annak, hogy heti néhány szál szivar elszívása mellett is jelentkezhet a nikotinéhség.


Á. SZ. F. | Adatkezelés | Gy. I. K.

Ha bármilyen észrevétele, gondja akadna az oldal működésével kapcsolatban nyugodtan írjon nekünk ide, vagy keressen fel minket a megadott elérhetőségeink bármelyikén.

Az áraink bruttó árak, és fenntartjuk azok változásainak jogát!